I was born in 1965 in a little country town on the plain of Hungary.
My paintings reflect all the aspects of the Hungarian lands and life.
No style I could name when I see my painting.
I have brush strokes from different “…ism” and different way off seeing the surrounding environment and the inner environment.
I had more than 30 own exhibitions manly in Budapest.
In 2015 one of mine painting was selected to the exhibition of the Hungarian painters in Ajka judged by professional jury.
My first Paintings were more in the area of expressionism
I had many pictures in my mind and they wanted to get out it was a continuous fight to reach or getting more closely to the inner pictures.
As the time ran I got more and more impulse and now I have my own style and way of seeing.
The deepness and silence attract me such like the tricky ways of the light on the water or the shadows playing on the grass, walls or on the logs in the forest.
The season’s aspects are tools for me to show feelings and make the Viewer happy or let them to think, or just have a rest and feel themselves in a garden surrounding the light and shadows playing.
My task is to catch the moment in the move and give it back on a static surface seeing as a one layer goes up to on another almost un seeable onto another layer and so on and so on.
Motto:
The Art is not artificial the most natural thing on the World.
1965-ben születtem Hajdúszoboszlón. Festményeim a hazai táj aspektusait tükrözik sajátos nézőpontból. Nem tudom megnevezni milyen stílust, képviselek képeimmel. Ahogy mester tanárom Grúbits Gizella mondta mindent olyan erős kontraszttal csinálok. Általános iskolától kezdve festek. Több mint 30 önálló kiállításom volt Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Egerben. 2015-ben az ajkai tárlatra bezsűrizték egy képemet. Első festményeim expresszíven adták vissza, amit a környezet elemei és én magam raktam össze és vászonra festettem. Most az érdekel, ami fontosat hordoz, de egyszerűen mutatja, ezt igyekszem minél tökéletesebben megfesteni. Ami leginkább leköt és témát ad: csend, illetve ahogy a fény a falon, vízfelszínen játszik, az árnyékok rajzai a fatörzsön, a füvön, önálló történeteket mesélnek.
Az évszakok aspektusai eszközök arra, hogy érzéseket mutathassak, vagy csak engedjem a nézőt elgondolkodni, a sorba rendezett gondolatokat szétfutni, hagyni és elévezni úgy, ahogy van a táj látványát, ahogy egy kertben a fény és árnyák játéka körbeveszi.
Rétegről rétegre, mozgó látványt szeretnék visszaadni, ahogy az, körbevesz minket állandó változásaival.
Mottóm:
A művészet legkevésbé MŰ mert ez az egyik legtermészetesebb tevékenység és a terméke sem lehet művi.
Gyömrő 2016
